A gyakorlatról

Vezetéstechnikai továbbképzések

Az alapképzést a nagyobb teljesítményű motorok használóinak minden esetben ajánlott – hengerűrtartalomtól függő – géposztály-specifikus szakmai továbbképzéssel kiegészíteni. E tárgyban érdemes az interneten tájékozódni. Az ezekre való jelentkezés általános feltételei: egy regisztrációs lap kitöltése, pályázati kérelem elküldése, egy motorkerékpár és az annak vezetésére feljogosító okmányok megléte. Ezeken kívül természetesen még sokféle tréning létezik, melyek mind tananyagukat, mind pedig minőségüket tekintve jelentősen eltérnek egymástól – azokat érdemes választani, melyek valamiféle szakmai (pl. biztosítóvállalat vagy márkaképviselet promóciójában) háttérrel bírnak.

A tréningek sok esetben egészségügyi továbbképzést és baleseti helyzetkezelési gyakorlatot is magukban foglalnak. Ezen tanfolyamok gyakorlati részét általában ütközéselkerülő, helyzetfelismerő és problémamegoldó készségek begyakorlására kialakított, speciális tanpályákon tartják.


Gyakorlat teszi… – avagy: hogyan szerezhetek egyéni rutint?

Vezetési rutint – részben legalábbis – önállóan is lehet szerezni. Ha valaki maga gyakorol, fontos, hogy saját testi épsége érdekében az alábbiakat mindig tartsa szem előtt:

Megfelelő vezetéstechnika

Mindenkori fizikai állapotunk legyen összhangban a motor tömegével, hogy azt bármilyen időjárási és forgalmi helyzetben biztonsággal uralni tudjuk.

Mindig legyünk tudatában az aszfalt síkossági állapotának, a pillanatnyi időjárási viszonyoknak és a következő kanyar ívének. Ideális kanyari ívben fékerő-elvéttel, 8 km/óra feletti tempóban ellenkormányzással, a motor rugózatlan állapotában kanyarodjunk. Laza húzással, alig nyitott gázmarkolattal haladjunk át a kanyarívű szakaszon, a választott dőlésszöget és a fékerőt (vagy fordulatszámot) kanyar közben soha ne változtassuk meg.

A dőlésszög ilyen pontos meghatározására profi szinten lehet szükség. A kanyartechnikának két szélsőséges fajtája van, a kiülés, illetve a bedöntés.

Vészfékezésnél jelentősen megváltozik a kerekek súlyeloszlása. A súly nagy része az első keréken van, így ez lényegesen nagyobb fékezőerőt tud kifejteni. Ha ez 100%, úgy a hátsó kerék felemelkedik. Chopper-típusú motoroknál az eltérő szerkezetgeometria miatt az első fék kisebb jelentőséggel bír.

Észlelés, veszélyfelismerési készségek, fékezés

Figyelmünk mindig a közvetlenül előttünk elterülő útszakaszon elhelyezkedő akadályokra terjedjen ki, s a fókuszpontot ezek között váltakozva jelölje ki szemünk. Kanyar előtt a bejárati ív egy pontját nézzük, majd figyelmünk a kanyar zenitjére irányuljon, végül a kijárati ív egy pontjának segítségével tájékozódjunk.

Akadály esetén legfontosabb, hogy már rendelkezzünk kellő rutinnal. A rutint tesztpályán tudjuk elsajátítani, de ahhoz, hogy a megfelelő technikákat magunkénak tudjuk, teljesen uralnunk kell a motor tömegét és ismernünk kell mozgásának jellegzetességeit. Gyakorlott motoros az akadály előtt fokozatosan fékez és a fék teljes kiengedésével dönti rá a motort az akadályt megkerülő ívre. Újból fékezni, irányt módosítani és gázt adni csak akkor szabad, amikor a motor ismét egyenesben áll.

Másik jelentős tényező a fékút, amellyel a motorosnak bármilyen útviszonyok között tisztában kell lennie. A fékberendezések valós teljesítménye sokkal nagyobb annál, mint amit az átlagos motorosok kihoznak abból. Éppen emiatt fontos a vészfékezés alapos begyakorlása – a legtöbb ráfutásos baleset oka ugyanis éppen az, hogy nem megfelelő erejű fékezés miatt megnő a fékút. Az ABS-szel ellátott motorkerékpárok vezetőivel például gyakran előfordul, hogy amikor a fékkar pulzálni kezd, ösztönösen kevésbé húzzák azt.